Minden szülő vágya, hogy gyermeke kipihent, kiegyensúlyozott legyen. A megfelelő mennyiségű alvás minden életkorban fontos. A gyermek alvásigénye életkorától és temperamentumától függ. E tekintetben eltérések lehetnek, de a kialvatlanság rányomja bélyegét a családi, baráti kapcsolatokra és magatartási zavarok okozója is lehet.

Az óvodáskorú gyermekek számára különösen fontos, hogy kialakítsunk egy esti lefekvési menetrendet, melyhez igazodni tud, meghitté, nyugodttá teszi számára az estét. Az esti fürdés, vacsora, lefekvése, mesélés, éneklés naponta ismétlődő egymásutánisága megkönnyíti az elalvást, békésebb lesz az álma. Segíti a kisgyermek elalvását ha hagyjuk, hogy kialakítson olyan szokásokat, amik megynyugtatóan hatnak rá: ragaszkodhat egy színes zsebkendőhöz, babához, kedvenc tárgyhoz, ujjszopáshoz.

A gyermek fekhelye lehetőleg nyugodt, csendes, szeparált helyen legyen. Jó, ha nincs teljesen sötét, hanem félhomály, ahol még láthatók a tárgyak körvonalai. Ha a fektetés 40-50 percnél hosszabb ideig tart előfordulhat, hogy a gyermek nem lenyugszik, hanem felpörög, viszont ha túl rövid az idő, azt úgy élheti meg, mintha elűznék az ágyba.

Az anyától való első leválási időszakban ez az eltávolodás, valamint az hogy a környezet is ebben az időben kezd velük szemben követelményeket támasztani,néha szorongást vált ki a gyermekekben. Ennek nem érti az okát, de gyakran társítja más jelenségekkel, elkezd félni a sötéttől, éjszaka felriad, rossz álmai vannak. Kezdetben ez az éjszaka bármely időpontjában előfordulhat, később a kora hajnali órákra tolódik. A kisgyermekek általában nem emélkeznek az álmaikra, még azokra sem , melyek miatt felébredtek. Ne erőltessük, hogy elmeséljék.Ilyen esetben segítséget jelent valamelyik szülő csendes jelenléte, egy kedvenc tárgy, halvány fényforrrás, rövid megnyugtatás.

Az alvásnak különböző ciklusai vannak, a felületesebb és mélyebb alvás szakaszai szabályosan váltakoznak  az éjszaka folyamán. A rossz álmok, az éjszakai felriadás a mély álvás fázisában következik be. Előfordul, hogy a gyermekek a két alvástípus közötti átmeneti szakaszban felérbednek, akár fél órán, egy órán át is ébren vannak, beszélnek, halandzsáznak, majd visszaalszanak.

Gyermekkorban gyakori, hogy a kicsik álmunkban beszélnek, többet mozognak, forgolódnak, esetleg felkelnek, majd másnap nem emlékszenek a történtekre. Ezek átmeneti, nem kóros jelenségek.

A gyerkek alvásszükséglete eltérő, nagy egyéni szórást mutat. A délutáni alvást általában a 3-4-5 éves kicsik igénylik, az 5-6 évesek már ritkábban. Ha a gyermek kiegyensúlyozott, nem ingerült, akkor nem kell feltétlenül erőltetni a délutáni alvást. A délutáni alvásból fel lehet ébreszteni a gyermeket, az éjszakai alvásból jó, ha magától ébred fel.